Indulás

 

Jaffar

 

Kõkirály

 

A hõs dala a magányról

 

Amazonok

 



 

Indulás

 

Vakít a villám, és süvítve zúg a szél
Ki bátor még is mindig minden célt elér
Segít a szív a kar az ész
A szív, a kar, az ész és semmi vész.

Szirén dal, cápafog miránk hiába vár
Bárki tör ellenünk, az jobb ha félre áll
Segít a szív a kar az ész
A szív, a kar, az ész és semmi vész.


Veled van a veszedelem, bár hova mész
Legyen eszed minden percben, bár mire kész
Ha bátor a szíved, gyere velem,
Ne reméld, hogy könnyû lesz, itt nincsen kegyelem.


Vakít a villám, és süvítve zúg a szél
Ki bátor még is mindig minden célt elér
Segít a szív a kar az ész
A szív, a kar, az ész és semmi vész.

Elfeledett szigeteken száz csoda vár,
Elvezetlek oda is hol más sose jár.
Ha bátor a szíved, gyere velünk,
Miénk lesz a félvilág, ha vissza érkezünk.

Szirén dal, cápafog miránk hiába vár
Bárki tör ellenünk az jobb ha félre áll
Segít a szív a kar az ész
A szív, a kar, az ész nincs semmi vész.

Vakít a villám, és süvítve zúg a szél
Ki bátor még is mindig minden célt elér
Segít a szív a kar az ész
A szív, a kar, az ész és semmi vész.

 


 

Jaffar

 

Van egy hibám.
Egy buta örökség.
Elmondanám,
de tudom ökörség.

Van, van egy hibám.
Nem tehetek róla.
Akárcsak apámat,
engem is izgat az óra.
A perc és a másod,
az év, hó és mások,
És minden, ami idõ.

Mért múlik minden?
Honnan jön a jövõ?
Ha elmúlt a múltam,
Még is honnan jön elõ?

Pereg a homok,
Mutató pattan, (peng)
Még ugyanott vagyok,
de ugyanaz nem maradtam.
Megállhatsz bárhol,
De az idõ körülötted
Meg nem áll!

Kell egy csöppnyi hely,
Hol az idõ letérdepel.
Kell egy csöppnyi hely,
Hol a jövõdet éred el.
Kell egy csöppnyi hely,
Hol a fonál elszakad,
És mindegy már, hogy tegnap, holnap,
Csak ott lehetsz önmagad.

Kell egy csöppnyi rés,
A jövõ és múlt között.
Kell egy csöppnyi rés,
Hova a jelen beköltözött.
Kell egy csöppnyi rés
Hol átcsusszanhatok,
A volt és lesz közt,
Te is építs eszközt,
És utamat állhatod.

Kész a gép,
Kész a gép,
Kész a gép, szinte semmiség,
mégis mindenki rám figyel.

Kész a gép,
Kész a gép,
Kész a gép, hol az idõ meglép
és kész a világsiker.

Kell egy csöppnyi jó,
Mit jól el ronthatok.
Kell egy ûrhajó,
És azon is én vagyok.
Kell egy nagy buli,
És néhány jó haver,
Armani öltöny,
Rózsaszín Merci,
De a Shevi is érdekel.

Ezt látni kell,
Imádni kell,
Nincs idõm rátok,
Telefont várok,
Az ügynököm hív ma fel!

Ezt látni kell,
Imádni kell,
Rádió, TV,
Video, PC,
Nekem ez mind ma kell!

(tánc)

Kész a gép,
Kész a gép,
Kész a gép, szinte semmiség,
mégis mindenki rám figyel.

Kész a gép,
Kész a gép,
Kész a gép, hol az idõ meglép
és kész a világsiker.

 


 

Kõkirály

 

Király:

Mit érzek én, szívem titkát
Tudja e kis dal.
Nem túl hangos, nem túl slampos,
Senkit nem zavar.

Elmondom hát mi az amit
Érzek legbelül:
Kicsi szívem úgy dobog hogy,
Szinte elrepül.

kórus:

Száll, száll a dal,
Egy süketet biztos nem zavar,
Mért kell, hogy így legyen,
És hova kell fusson tõled,
Aki élni akar.

Király:

Mert amikor nem vagy velem,
Tudom, eljössz majd.
Nem is nagyon szomorkodom,
Éneklek egy dalt.

És amikor megérkezel,
Már is azt várom,
Mikor mész el, hogy ne jöjjön
Szememre álom.

kórus:

Száll, száll a dal,
Egy süketet biztos nem zavar,
Mért kell, hogy így legyen,
És hova kell fusson tõled,
Aki élni akar.

Király:

Mert amikor nem vagy velem,
Tudom eljössz majd.
Nem is nagyon szomorkodom,
Éneklek egy dalt.

(éj királynõje betét)

kórus:

Ám, de hogyha nem jössz el,
Hát nekünk az se baj.
Magányunk, ha várhatunk rád,
Kicsit sem zavar.

Jobb nekünk nélküled
És jobb neked velünk,
Ahogy megjössz amint lehet,
Mi szépen elmegyünk.

 


 

A hõs dala a magányról

 

Felhõt hord a szél,
Esõre vár a föld.
Hogy szomját oltsa végre
aki él.
Esõt vár a föld,
És küldi már az ég.
Elmossa minden
lábnyomom a zápor.

Egy dalt zúg a szél.
Az esõ égig ér.
De a felhõk felett jól tudom,
hogy nevet rám a ég.
Elmúlik minden,
minden fájdalom,
megtalálom önmagam,
ha a napot láthatom.


Egy álmot õrzök én,
Épp olyat mint más,
Vándor szívem egyszer
pihenni tér.
Az álmom õrzi más,
És Õt meg õrzöm én.
A szívem furcsán
megdobban ha látom.

Egy dalt zúg a szél.
Az esõ égig ér.
De a felhõk felett jól tudom,
hogy nevet rám a ég.
Elmúlik minden,
minden fájdalom,
megtalálom önmagam,
ha az arcát láthatom.

 


 

Amazonok

 


Jõjj, add hát a kezed, had szálljak veled, ameddig lehet,
Jõjj, legyél ma jó, akár a hó, oly olvadó.
Jõjj, add hát a szíved, ha tart a hited, a víz is kivet.
Jõjj, nem kell a szó, nem kell itt semmi más csak jõjj és láss!


Nincs bánat már és fájdalom,
Ha átkarolsz és megpihensz a vállamon,
Nincs többé gondod semmivel,
Ha két karoddal megragadsz és elviszel,
Az életed csak egy pillanat,
De szíved, szívem mélyén mindig megmarad.
Az álmod végleg én leszek,
De fel nem ébred, ki erre téved, s belém szeret.


Nézd, a hold is nevet, érezd a szelet, szárnyáról levet.
Nézd, tiéd a csók, tiéd a bók, oly meghatók.
Nézd, nyisd ki a szemed, mindenki nevet, aki nem temet.
Nézd, most véget ér, minden út mit meg se kezdtél.

Nincs bánat már és fájdalom,
Ha átkarolsz és megpihensz a vállamon,
Nincs többé gondod semmivel,
Ha két karoddal megragadsz és elviszel,
Az életed csak egy pillanat,
De szíved, szívem mélyén mindig megmarad.
Az álmod végleg én leszek,
De fel nem ébred, ki erre téved, s belém szeret.

 


Vissza